2009. január 4., vasárnap

Ünnep

Néhány megjegyzésem vagy gondolatom a karácsonyi ünnepről.
Nem tudom,biztos bennem van a hiba,de nem szeretem a karit annyira.Lehet azért mert nekem nem sok élmény fűződik hozzá.Anyukám nem vitte túlzásba hogy szép legyen az ünnep.Fa az mindig volt,szaloncukor is,de valahogy nem ragadt meg igazi jó emlék.Amikor először férjhez mentem és gyerekek voltak akkor már más volt,egészen más,akkor olyan volt amilyent szerettem
volna.A második házasságomban még szebbé tettem,ugye már több ötletesség, öregebb voltam.magam ura voltam.Hiába voltam férjnél,mindig magamra voltam hagyva,férj uram előnybe
részesitette a haverokat,a kocsmát, még szent estén is eltünt.Miért hallgatta volna a gyerek zajt?
Na de így is a gyerekekkel örültem,sok emlékem van. Akkor nem írtam le egy naplóba,meg érte volna,nem gondoltam,hogy később szentimentális lesz az ember.Szívesen gondolok vissza egy-egy történetre,de minden pontosan nem jut az ember eszébe.
A gyerekek amíg a du. aludtak mindig akkor gyorsan fa díszítés,mire felébredtek kész lettem.
Amikor a 2 kicsi volt akkor már a nagyok segítettek.De amíg a gyerek sereg fűrdöt addig fa alá kerültek az ajándékok.Jaj de nagyon tudtak örülni.Mindig inkább olcsóbb és több darabos játékot
kaptak,minél több annál jobban örültek.Ment a nagy játszás,együtt babáztunk, kocsiztunk,farmot építettünk,legóztunk,kirakóztunk.Sok játék még most is meg van.Amikor nagyobbak lettek már társasjátékoztunk.
Ezek mind nekem nagyon jó emlékek,már nagyok felnőttek,a 2 nagy már a sajátjával játszik,
programokra mennek.Maradt mamának az emlék és a gyors ajándék csere.A gyerekek kapnak
nagyobb ajándékot,mi felnőttek csak jelképes kis ajándékot szoktunk egymásnak adni.
Kipuhatoljuk ugyan kinek mi kell vagy mit szeretne,vagy listát készit mit szeretne és abból válogatunk.

Szilveszterről nénány mondat.Már régóta általában itthon maradunk.volt amikor elmentünk
rokonhoz ismerőshöz,de igazán nem éreztük jól magunkat.Szórakozó helyre meg őszintén,nagyon drága,és nem mindig jó a hangulat,sokat függ a zenészektől.
Néztük a tv-t,hol a férjem hol én elaludtunk,de éjfélre fel is ébredtünk.Ma már otthon űllő lett a férjem be nőtt a fejelágya hála istennek.
Na éjfélkor muszáj volt a kutyákkal foglalkozni,nagyon féltek sok volt a durrogások,tüzijáték
Kellett nagyon őket bátoritani,hogy neféljenek.Alig bírtuk őket nyugtatni.Félóráig a kazánházba remektek,de azután nagy nehezen ki pateroltuk a helyükre.
Hát így telt az évvége.

2 megjegyzés:

Besiren írta...

Szia!
Nézz be hozzám.

Fauna írta...

Sajnálom, hogy a gyerekkori karácsonyaidról nincsenek igazán jó emlékeid. De te legalább a saját gyerekeidet kárpótoltad, illetve ők is téged. Együtt játszani, az örök kedves emlék. Sajnálom, hogy a férjed akkoriban így viselkedett, ronda dolog még szenteste is a haverokat választani a saját kis család helyett. :(