bánatom

Tegnapelött és tegnap temetőben voltam.A tegnapi nagyon megviselt,apukám sírjánál voltam.
Már 9 éve lesz nov 19-én hogy elment közülünk,nagyon megviselt és a mai napig nagyon fáj.
A legjobb édesapa volt soha egy rossz szó,hangos szó,vagy pofon csapást nem kaptam tőle,imádtam.Nagyon apás voltam.Sőt ami nagyon fájó,sógorom előtte halt meg 3 hónappal,amikor
intézte anyu és hugom a sírhelyet anyám is megváltotta az ővékét titokban hogy egymás mellett
legyen. Sőt meg rendelte a keretet is.Pont így nov.1-re kész lett.Amikor megláttam azt hittem elájulok.Apu megjegyezte ugye szeretnéd ha már nem lenne üres,ráförmedtem ilyet még viccből se mondjon ráér üresen lenni.Keddi nap elindult a piacra árulni,de csak az utjába kerülö boltig jutot ahol kávét akart inni, össze esett és vége, szivinfarktus.Nem akartam elhinni,elötte vasárnap még nálunk volt.
Most nem igazán tudtam ki sírni magam a sírnál mert még aznap orvoshoz mentem és nem akartam kisírt szemmel menni, azóta is gyötör,kinoz.
Na most elég volt a szomorkodásból.Kösz ha elolvassátok.