2008. november 1., szombat

bánatom

Tegnapelött és tegnap temetőben voltam.A tegnapi nagyon megviselt,apukám sírjánál voltam.
Már 9 éve lesz nov 19-én hogy elment közülünk,nagyon megviselt és a mai napig nagyon fáj.
A legjobb édesapa volt soha egy rossz szó,hangos szó,vagy pofon csapást nem kaptam tőle,imádtam.Nagyon apás voltam.Sőt ami nagyon fájó,sógorom előtte halt meg 3 hónappal,amikor
intézte anyu és hugom a sírhelyet anyám is megváltotta az ővékét titokban hogy egymás mellett
legyen. Sőt meg rendelte a keretet is.Pont így nov.1-re kész lett.Amikor megláttam azt hittem elájulok.Apu megjegyezte ugye szeretnéd ha már nem lenne üres,ráförmedtem ilyet még viccből se mondjon ráér üresen lenni.Keddi nap elindult a piacra árulni,de csak az utjába kerülö boltig jutot ahol kávét akart inni, össze esett és vége, szivinfarktus.Nem akartam elhinni,elötte vasárnap még nálunk volt.
Most nem igazán tudtam ki sírni magam a sírnál mert még aznap orvoshoz mentem és nem akartam kisírt szemmel menni, azóta is gyötör,kinoz.
Na most elég volt a szomorkodásból.Kösz ha elolvassátok.

3 megjegyzés:

Boerderline Anikó írta...

Nagyon, nagyon sajnálom!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kérlek, írd meg holnap, hogy hogyan érzed magad!

Ircsi írta...

Sajnálom! Ezeket nagyon lassan tudja elfogadni az ember, Mindenszentek napján meg újra előjön minden, az is, amit már elfogadni gondoltál.

Fauna írta...

Nagyon nehéz lehetett/lehet neked édesapád halálát elfogadnod... :(