Ezek a hétköznapok nagyon egy hangúak valahogy,ahogy rosszabodik az idő én is leengedek.
Annyi munkám lenne amit elkellene végeznem,varrni valók géppel,nagytakarítás, ajándékok készítése,de szinte semmire nem haladok valahogy.Eltelik a napom főzés,mosogatás,kezelésre járás és már jócskán du-án van.A géphez is alig jutok,semmi nem történik unalmas minden.Én nem igazán szoktam depis lenni,de most úgy érzem magam,hogy a határon vagyok,gyorsan kellene
cselekedni kell ellene,de mi az ami fel tudna dobni!?Szeretem ha pörgösebbek a napjaim,de ez van most,az idő is olyan szomorú.Minden reggel eltervezem mit akarom csinálni de ebből a főzés az állandó ami létre jön.Most a hobbim sem köt le,remélem nem tart sokáig.Keresek valami vidámabbat.Na elég lesz ebből a nyafiból.
Olyan sok régi emlékek keringtek bennem ezért is hoztam létre ezt a blogot hogy majd leírom és nem akarnak elöjönni.Annyi de annyi történetek voltak idáig az életemben,úgy szeretném leírni egyszer őket. Na de jó lenne ha sorban jutna az eszembe valami.De majd elöbb utóbb elő jön.
Akinek gyermeke van sok-sok emlék van de akkor kellett volna írásba foglalni.
1 megjegyzés:
Szépek a pipacskáid. Kedvenceim közé tartoznak a pipacsok
Megjegyzés küldése