2009. január 18., vasárnap

hétvégi panasz áradat

Szombaton anyósomnál voltunk a szomszédban disznó vágáson.Ne tudjátok meg mennyire útálom
az ilyen disznótort.Anyósom nem tud járni csak járókerettel,csípóbetegsége miatt,a két öreg legény fia meg lepuukkant emberek alkesz és önfejü lusta dögök.
Csak a mamára tekintettel szoktam segíteni.A két lánya közül az egyikre nem lehet igazán bízni semmit a másik az még haggyán,a reggelit legalább meg csinálta,de mindig eltünt holide-holoda.
Betettem a kolbászt a sütőbe szóltam nekik nézzenek rá,mert én a belet kötözöm a férjemmel.
Mondja a fiam anyu nem kéne meg nézni a kolbászt a sütőben,hogy mennyire sül? á nem hát ott vannak ketten csak megnézik.Ezzel mi csináljuk tovább,befejeztük na megyek kérdem tőlük nem sült mégmeg?most néztük jön a válasz. Csak érzem nagyon éget szag van,mondom mi van tán mellé öntöttétek a zsírt,ők nem.Be nézek a sütőbe kiveszem a tepsit,háát oda égett a kolbász a tepsibe,már itt ott szenes volt az alja.Na meg kapták a fekete levest,leb...tam őket, ők meg nézték
de a meg nézés nem elég.Még az egyik sogornőm azt mondja ő a káposztát kavarta nem ért rá meg nézni, hát ott állt mellette a gáztűzhelynek.Mondtam legközelebb maradjon mindeggyik otthon a nagy fenekén ha nem lehet rájuk bízni semmit.Én mosogattam én készítettemelő a húst a káposztának mindent oda raktam a keze ügyibe,mert a férfiaknak is be kell segíteni.
Még jó hogy a férfiak önállóak voltak,a kisfiam a két sogornőm egy-egy fia és a férjem.
Na hát ilyen nálunk ,azaz a mamánál a disznó vágás.
Anyósomat két éve hívtam át hozzánk lakni,de nem jött át.Sorozatban beteg volt először influenzás lett de nagyon, azt hittük bele hal.Nagy nehezen jött helyre,kicsit jobban lett kivizsgálást kértem a belgyógyászton,mert nagyon lefogyott, de nem találtak azon kivül ami van
a gyomorfekély és a csípőbénulás.Nagyon nehezen rá szoktattam a rendszeres evésre,többször keveset,akkor meg sérve lett egyik pillanatról a másikra.Na akkor meg mútötték,mire azt mondtuk, na helyre jött,elesett,combnyak törése lett.De csodával határos módon meggyógyult
és még a helye sem fáj neki.Gondolhatjátok hat hétig feküdnie kellett,mindennap napi többször átmenni, kitakaritani alóla a lepedőt,lemosni mert nem bít leszállni a szoba wc-re egyedül éjszaka,de nem engedte a pelenkát alá tenni.Főzni én főztem, mostam, mosdattam.
A korházban mondtam neki visszük át hozzánk,még a szoba társa is mondta használja ki az ajánlatott,de nem.Most megint rám fog szorulni,mert szürkehályoggal mütik.Egyébbként úgy ahogy ellátja magát,néha ha meg éhezik valamire amit nem tud egyedül meg csinálni,megfőzőm neki,meg ha már nem bírom elnézni,hogy kosz van akkor takarítok,tudjátok arra várok még mindig hátha a saját lányainak is eljut az agyáig,hogy gondozni segíteni kellene az anyjuknak.
Én a saját édresanyámnak nem csináltam még ennyit meg mint az anyósomnak.A köszönet legtöbbször elmarad,na de mindegy,így kell elfogadnom ahogy van.Mindettől függetlenül jó a vszony a mama és én kösztem,anyámként szeretem,csak nem szeretem és nem értem meg a lányai viselkedését,mintha nem nekik lenne kötelességük az anyjukat gondozni,de a pénze az kell mindegyiknek.
Na de elég volt már mára,megyek hímezni, mert a vasárnap du.,az enyém csak!

1 megjegyzés:

Fauna írta...

Nehéz dolgok ezek... Milyen hálátlan, önző emberek vannak (anyósod lányaira gondolok elsősorban)! :( Anyósod talán nem mutatja ki, de biztosan hálás ő a segítségedért, a maga módján... Te egy iszonyatosan erős nő vagy, ezt ismét bebizonyítottad. Hogy bírsz el ennyi terhet, mi ad neked erőt?