2009. február 4., szerda

hétköznap

Megint ritkán jutok íráshoz.Nekem mindig olyan kevés az időm,hiába vagyok itthon.A napi teendők
ugye azok mindig meg vannak,e mell mindig jön olyan hogy orvoshoz menés.Pl.,tegnap az anyósomat vittük orvoshoz,mivel mozgáskorlátozott kértünk idő pontot a bel-gyógyra,hogy ne kelljen ott ülni egy fél napot,mert őrültek háza van ott mindig.Így megfőztem az ebédet és ebédelni is tudtunk.Szegény mama elsírta magát,hogy csak 45kg.Hát szőrnyű állapotban van.Nem jött át hozzánk,hogy én gondozzam amikor olyan nagyon beteg volt én jártam hozzá ápolni mindennap,ez pár éve volt,azután annyira rendbe jött ellátta magát.A télen megint nem akar enni sem inni.
Én úgy voltam vele van neki 2lánya ők is gondozzák egy kicsit,még van 2 lehetetlen fia abban a lakásba,gondoltam csak ad valaki enni neki,hát nem képesek lusta mindeggyik mint a föld.Úgyhogy
megint nekem kell az öreg asszonyt ráncba szedni,megsajnáltam,de legalább most megköszön mindent,az előtt nem igazán köszönte meg, pedig igazán sokat kinlódtam vele pedig én csak a menye vagyok.Az én anyámat még nem gondoztam pedig az is volt már beteg,de az nincs a közelemben.Én szóvá is tettem a sógornőjeimnek mitgondoltok csak én vagyok, mintha egy vad
idegennek beszéltem volna úgy reagáltak.
Mamában is van egy nagy fokú lustaság,mert bent a lakásban eltud na mozogni,és kellene is annyi mozgás amig előveszi az enni valót,vagy míg főzőcskézik egy könnyen el készithető kaját de nem és csodálkozik hogy sovány.
Na de mindegy mostmár visszük az ebédet neki és megvárjuk amíg meg is eszi,mert képes nem enni.Hozatni akartam az ebédet a kifőzdéből,azt hiszitek kell neki azt mondta drága nem jó ízű.
Szőrnyű válogatós,de én nem engedem meg.

Egy kis más.
Anikó jelőlt játékra, a fűggőségeim,de nem tudom kit jelőljek meg,nekem kevés ismerősök vannak.
Függőségeim; víz ,
levegő,
élelem,
hímző,
netfüggő lettem,na és inzulin függő,de ez van.
De ha könyvet veszek a kezembe,máris olvasási függőségem alakul ki.

1 megjegyzés:

Fauna írta...

Nagyon jólelkű vagy, hogy így gondoskodsz anyósodról! És végre legalább megköszöni! A saját gyerekeire nem is tudok mit mondani...