Kis történetek.Februárban amikor a férjem infarktussal feküdt a kórházban,éreztem megy a telefon váltás napi több alkalommal a barátnője és a férjem között,többet telózot mint nekem,természetesen letagadva.Na most nem is ez a lényeg.Történt,hogy nagy elkeseredésemben ,zuhanásomban amiért hülyének néztek megint,egyedül otthon,álomba sírtam magam este.Bezárkózva este 11óra körül felébredtem arra,hogy szakad rólam a víz,hisz nem is volt bent meleg.Leesett a vércukrom.Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból ami igazán nehezemre esett.Alig tudtam már járni olyan gyenge voltam.Aki volt már diabétesz kóma környékén az tudja miről beszélek.Már úgy éreztem nem járok hanem lebegek a föld felett!Eszembe jutott itt az alkalom végett vetni az életemnek,a szenvedésemnek élje világát a férjem egy másik nővel aki nem méltó a helyembe lépni!Ilyenkor már sürgősen segíteni kéne ám magán az embernek,mert percek vannak az ájulásíg.Még gondolkoztam Élni vagy Halni ez itt a kérdés.?Evés helyett a cukormérőt vettem inkább elő,.....és jött a film szakadás,csak idáig emlékszem,és egy nagyon kedves rég halott édesapám hangját "Na kislányom ne csináld vedd a cukrot a szádba igyál egy kis vizet újra cukor,térj magadhoz ne hagyd el magad segíts magadon!" Következő pillanatban kinyitva a szemem láttam és éreztem valami suhanást,és ott volt a cukor tartó az asztalon és a pohár amiben még volt víz mellettem ahová lerogytam.Ha már sikerült magamhoz tértem ettem,kezdtem kicsit erőre kapni,elég soká tartott amíg helyre jöttem.Nem tudom mi ez isteni gondviselés vagy csak nem emlékszem rá hogy elövettem a cukrot,De rajtam kívül senki nem volt ott!Ezen az éjszakán a férjem is ugyan úgy rosszul volt csak ő nem gondolkozott azon hogy élni vagy nem élni,ő evett cukrot egyből!Hát nem tudom sokáig a hatása alatt voltam ennek az éjszakában!Lenne ilyen,történhet ilyen?