2009. március 19., csütörtök

hétköznap

Megint régen írtam, mindig kevés az időm.Az igaz az idő arra elég amire akarjuk,és amennyit akarunk.
Az időjárás nem a legjobb, az ablakon kinézve jónak mutatja magát,de eléggé hűvös van kinn,
tegnap rosszabb volt,nagyon fújt a hideg szél.Sándor ,József nem hoztak meleget.Most is hol süt a nap, hol elbújik.Tavaly ilyenkor kiscsibéim voltak,most még sehol,csak a szomszéd néninél nézem irigykedve,hogy neki van,igaz a konyhában egy ládában,mert még fáznak.
Amikor még növénytermesztéssel foglalkoztam ilyenkor már javában folyt a veteményezés most meg olyan sár van még.Mire száradna addigra valami csapadék mindig esik.Na de már nekem mindegy nem akarok veteményezni,nem éri meg.Az ember kínlódik és vagy elveri a jég,kiszárad mert nem lehet mindenüt locsolni,de a legrosszabb amikor ellopják.Nálunk van "laposikert"ezek
csak kertek néhol kisbodegával,de annyira lepusztult lett rosz nézni.Ezelőtt 20 évvel gyönyörű kertek voltak,szinte az emberek versenyszerűen művelték,de ma már szinte senki,az említett okok miatt.Még azé sincs biztonságban akinek be van kerítve.De szerettem kijárni a kertbe dolgozni.
Szerettem a növényeket,a körülöttem ugráló kismadarakat,a jó levegőt.
Na mára csak a nosztalgia maradt, meg az itt fáj-ott fáj.Talán jobban éreztem magam kinn a kertben.

1 megjegyzés:

Fauna írta...

A szüleim is nagyon szeretik a kertet, én is szerettem, amikor tavasszal már lehetett veteményezni. A föld meg az egyebek illata, ilyen csak tavasszal van. Sok-sok szép emlékem van. Sajnos most már ritkábban élek át ilyesmit, amióta panelben lakunk. Anyuék idén pedig még fóliasátrat is állítottak. Az külön élmény, a párás, illatos levegő... Semmihez nem hasonlítható.