hétköznap

Régen írtam pedig van miről írni.
Már egy hete egyedül vagyok férj uram a kórházban,insulin "rászoktatón",pedig ő mindig húzkodott tőle.Közben kivizsgálást is csinálnak,miért van állandóan hányingere,fejfájása.
Amióta nem iszik szeszt jobban betegnek érzi magát,mert nem zsibbasztja le magát és érzi a gyomor fájást,hányingert.A kórházban is hányingere van ott nem mondhatják hogy zsírosat eszik,vagy sokat.A cukor is éppen olyan magas mint itthon,pedig csak azt eszi amit adnak neki és az insulinnal sem nagyon csökken.
Na én egyedül lévén(fiam otthon),nagy takarítást csináltam.Még a konyha van hátra,de az majd
meg lesz.
Szombaton temetésre akarok menni,ugyan is akkor temetik a balesetben el hunyt ismerőst.
Jövő hét elején megint megyek temetésre, meghalt az első férjem anyukája,szóval a régi anyósom.
Nagyon jó anyósom volt semmi rosszat nem mondhattam soha róla. Igaz egyszer amikor oda kerültem hozzájok 17 évesen,azt mondta egyszer a piacon valakinek nem segítek a sok jószágot etetni,anyukám meg pont hallotta,és rávágta nem szolgának ment oda,szolgát fogadjanak.
Teljesen külön háztartásom volt,mert nem együtt laktunk csak a szomszéd tanyában.Külön főztem abból amit mi kerestünk,úgyhogy nem mondhatta,hogy ők látnak el ennivalóval.De etenkivül semmi probléma nem volt.Később amikor a gyerekek jöttek más lett minden.
Nagyon sokszor együtt főztünk,összerázódtunk.Megérdemli,hogy elkísérjem az utólsó útjára és egy nagy koszorút vegyek.86 éves volt.
A második férjem anyja is már lassan ápr.-ban 81 éves lesz.Túl van a szem műtéten,jól van
de nem igazán van jól a szeme,soká ment műtétre,nem vettük észre hogy szürkehályogja van.
Csak mindig annyit mondot nemlát jól olvasni,mikor nagy nehezen el tudtam csalni aszemészhez szemüveget íratni,akkor derült ki.
Na mára ennyi,megyek kinyújtom a lábam az ágyon és varrok,mert akkora a lábam,hogy nem tudom a többszámmal nagyobb papuscba bele dugni,egyszóval feltagadt rendesen.