2009. július 19., vasárnap

vacsora

Na ez is elmúlt.A fiatalok esküvői vacsija,utólag.Nagy melegben kezdődött,mindenki tudta közeledik a vihar,ami lehet nagy is de el is kerülhet bennünket de számítani kell mindenképpen.
Kint az udvaron lett tálalva.Nem irigyeltem a fiatalokat,mert nem fogadták el a segítséget,hiába mondtam már előtte való napon,és vacsi előtt amikor megérkeztünk.Válasz nem,mindent ők csináltak a sütemény készítésen kivül.Hát...,a kaja nem volt igazán ízletes,szakács létére,a leves
nagyon sótlan,igaz lehet beletenni utólag,de akkor is.A pörkölt finom volt,de csiszolásra váró még.
Otthon is úgy főz általában ahogyan a nagy konyhán kell nekik.Sokszor mondtam már egyszer -kétszer kerülnék be hozzájuk a konyhára hát még a főszakács is tanulhatna ízesítésemből.
Diszkréten ízesíteni nagyon megtanultam,füszert használok sokat de nem tudják sosem mit.
Sógorom nem szeretett nálunk enni mert én mindent rakok bele,mert egyszer látta.Több év után
egyszer meghívtuk ebédre,mondtam leszoktam már a sokfűszerről.Na utáni megkérdeztem milyen volt,nagyon fincsi.Igen? pedig füszeres volt ahogyan mindig.
Na jól elkerültem a témától.Folytatom,. Szegénykéim sokat talpaltak,ketten kiszolgálni,23 embert,igaz fele gyerek volt.Vacsora után előkerültek a sütik.Majd egy menyasszonyi torta,ami meglepetés lett volna,de rájött a lánykám,de utólag árulta el.Szép és finom volt csak annyira olvadt,hirtelen persze a nagy melegbe hozták hozzájuk.Az italok is hamar felmelegedtek.
Na kezdett a nagy sötét felhő gyülekezni,mire a torta fel lett vágva,félig kiosztva elsötétült,pedig még nem volt este.Na gyerünk mindenki fogjon valamit, elöször a sütik, azután a poharak,jöhet a szék asztal, ami elázhat.Gyosak voltunk,hamar ment minden.És már csepeget is majd eleredt
A közellakók még gyorsan haza mentek.9 óra tájt mi is elindultunk,akkor egy kicsit csendesedett
az eső, ahogy haza értünk újra eleredt az eső,és egész éjjel esett kisebb nagyobb megszakítással.
Nagyon sajnáltuk,hogy idő nap előtt vége lett az összejövetelnek,pedig jót beszélgettünk volna,hiszen olyan ritkán van az ember társaságban.

Nincsenek megjegyzések: