2009. július 14., kedd

esküvő

Hát el jött a várt nap és az idő,amikor is a vőlegény jön és kikéri
a menyasszonyt,úgy ahogy kell,szépen megfogalmazva,és belesülve,de van ám puska!A menyasszony addig várakozik háttérben a tanuval.(sajna az örömanya kicsit rendetlen,de itt pár órával ezelőtt több10 mázsa búza is éktelnkedett aratás lévén és száraz hely kellett egy éjszakára.)

Az én dundikám türelmesen várakozik,gondolva vajon jó lesz ez nekem?Boldog leszek?Na meddig várjak?Fogy a türelmem.
Az én lánykám,imádom.





Az arát végre átlehet adni,az én feladatom lett mivel az apuka elfelejtette,hogy neki illene a
vőlegényhez kísérni.(meglepi kikérés fotósokkal és videóssal,
erre nem számitottunk,nem volt benne a megbeszéltbe)

Ugye a sok titkolódzás közepedte elfelejtette velem közöni a vő,hogy lesz videós,fotós régimódi lánykérés.Ez volt a nekem szánt meglepi.
A lánykám meglepije a nászút.Ennek az előzményét máskor írom le.De a meglepi nagyon jól sikerült, senki nem szólta el magát a
beavatottak.



Amint átadtam a lányomat meg kérte a vőlegény lesz-e a felesége,habár tudhatta,hogy
igent mond.Jött a csók az öröm csók.
Remélem nem bánják ezt meg.
Na akkor gyerünk tegyük hivalalossá,ha már így gondolták.



Azután írány Miskolc-tapolca, a nászút.
Na de szerettem volna látni az ara arcát amikor kifelé tartottak a városból.
Na meg a vő bepakolását a kocsiba,vajon mindenmeg van?Volt neki 2 órája pakolni.
A kocsi hátulján látszott,hogy van cucc bőven.




























Remélem minden rendbe lesz.
Telefonba megérkezés után azt mondta majd ad a bandának,mert mindenki tudta csak ő nem,
ezért volt meglepi.

Nincsenek megjegyzések: